hétfő

REBELLIÓ


LEKTŰR

Mostanában népbetegség a felületesség. Néhányan szeretnek minden szórakoztató művet "leponyvázni". Ezt a lektűr írók nevében kikérem magunknak. (Bár nem vagyunk sokan.)
Lektűr és nem ponyva. Van különbség? Van.

Bár itt a saját definícióm következik, de azt hiszem, a legkönnyebb így megmagyarázni.
A ponyvaregényeknek nemigen van egyéniségük. A lektűrnek kell, hogy legyen.
Egyénisége van az író stílusának, témaválasztásának, történet-vezetésének. Egyénisége van a művek szereplőinek (még ha a fantázia-szülte, vad képzeletből jönnek is.)
Lehetne itt hosszan részletezni, milyen nagy távolság választja el e két műfajt egymástól, kezdve a szerzők kifejezőkészségének nyelvi igényszintjén, és befejezve a művek számán. Egy ponyva-szerző akár száznál is több írást képes évente kifacsarni magából. Mi ezt nem tudjuk utánuk csinálni.
(Nagymamám szokta mondogatni, hogy „hamar munka ritkán jó”.)

Bölcselkednék még tovább - de miért tenném? Sokan majd így is legyintenek az egészre, hogy ez nem korszakos kérdés. Tényleg nem az.

Az igazán könyv-szerető olvasók úgyis tudják az igazságot. A többiek pedig csináljanak, amit akarnak.


A CSILLAGOS ÉG

Ez itt egy vacsora utáni beszélgetés.

Leültünk a kertben, és hallgattunk egy kicsit. A csillagokat néztük, ahol az almafa ágai nem takarták el az égboltot.
– Próbáltad?
– Köszönik, nem kérik.
– Miért?
– Csak.
– Mégis…
– Gazdasági válság. Például…
A Perseidák meteorraj éjszakái voltak. Felettünk formás, félig érett almák csodálkoztak a hullócsillagokra.
– Adnak ki rosszabbakat is.
– Köszönöm!
– Te is tudod, hogy értettem.
– Azok a könyvek eltartják a kiadókat. Szükséges rossz.
– És a te könyveid?
– Szerinted?
– Ráfizetés?
– A nevem gyenge védjegy. Még nem ismerik eléggé.
– Ha nem tudsz megjelenni, nem is fogják.
– És a kígyó a saját farkába harap…
A közeledő éjszaka fújt egyet, az ősz hűvös leheletével.
– Nekem mindegyik regényed tetszik.
– Mert te szeretsz engem.
– A történeteidet is szeretem.
– Azok is én vagyok.
– Mások is szeretnék őket.
– Honnan tudod?
– Jó bennük lenni. Irigylem a regényeid szereplőit. Izgalmas világban élnek.
– Szeretnék minél több embert meghívni oda.
Tücsökciripelés és csönd. A hullócsillagok nyomán káprázott a kívánságok fény-uszálya.
– Kívánj valamit, író kisasszony!
– Esélyt kívánok. Nem sokat. Csak annyit, hogy én is benevezhessek a versenybe.
– Elég ennyi?
– Elég. Ha beengednek a pályára, kiállok bárkivel.
– Tényleg verseny?
– Annak kellene lennie, de nem az. Csak zártkörű iszapbirkózás.
– Én úgy emlékszem, nem volt mindig így.
– Még én sem szoktam meg, hogy így van. Ehhez túl rövid idő telt el.
Hűvös nyárvégi éjszaka… gyümölcsöt érlelő almafa… hullócsillagok… csöndes rebellió. Tücsökzenével.
– Még változtathatunk rajta. Túl rövid idő telt el, hogy átszoktassanak bennünket.


A MEGMONDÓ EMBER
novella

Gyakran írt. A lap, ahol fizettek neki ezért, jól fogyott, és pontosan fizetett.
Néha a tévébe is meghívták. Leginkább olyan csatornák, amelyeket sokan néztek esténként, a lecsó mellett.
Mindig szívesen elmondta a véleményét. Szerette hallani saját, jól fogalmazott mondatait, melyek bizonyították szakértelmét.
A hozzáértésében nem voltak ellentmondások. És ő maga sem tűrte az ellentmondást. Néha mégis megtörtént vele, hogy valaki vitába szállt határozott, korrekt gondolataival. Ő csak elnézően mosolygott. Türelmesen megvárta, míg szóhoz jutott, azután egyetlen körmondattal döntő csapást mért ellenfelére.
Korai reggeleken, amikor a ház még álmos csöndben ébredezett, leült az írógépéhez, és töprengett. Ilyenkor jött el az új gondolatok ideje. Az emberiség megnevelésére tett céltudatos törekvései precíz rendben, osztályozva pihentek az íróasztalán.
– "Az éhgyomorra elfogyasztott kávé ártalmas az emésztőrendszerre."
– "A dohányzás lassú drog, káros az erekre, az elmére, és az erkölcsökre."
– "Az alapos fogmosás legalább négy percig tart, és zárjuk el közben a vizet, mert a Föld víztartalékai kimerülőben vannak."
– "A reggeli szex bizonyítottan csökkenti a koncentrálóképességet."
– "A jól végzett munka csak hosszas és alapos lehet. Aki jól dolgozik, nem fárad el könnyen."
Új lapot fűzött a gépbe és megírta a napi aktuális dörgedelmet.
– "A lektűr-irodalom olvasása destruktívan hat a szociális kapcsolatokra."
Tíz perc alatt kész volt a cikkel. A jól végzett munka elégedettségével dőlt hátra a széken. Megitta a félig kihűlt kávéját. Éhgyomorra. Aztán rágyújtott egy cigarettára, és bement a fürdőszobába. Megeresztette a vizet, hogy jó forró legyen, amíg borotválkozik, és tizenöt másodperc alatt fogat mosott. A víz még mindig zubogott a csapból.
A reggeli szex ártalmaival nem volt alkalma rombolni az egészségét. A felesége két éve elhagyta, egyedül élt. Helyette bevonult a hálószobába és levette a polcról kedvenc krimi-szerzőjének egyik rongyosra olvasott kötetét. Mára eleget dolgozott. Eljött a jól megérdemelt pihenés ideje.


Nincsenek megjegyzések: