HOL VOLTAM?
Na, én aztán jól eltűntem.
Igen, néha el kell tűnni. Lelki szükséglet.
Most úgy folytatom, ahogy abbahagytam. Sok lehetőséget kihagytam; nem írtam a szép őszről, a varázslatos karácsonyról. És még mennyi mindenről… de azokról már nem is fogok.
Hiányzik a tél. Nincs hideg, nincs zúzmara, se keményre fagyott világ – és nincs hó. Emberek, hát miféle dolog ez? Hogyan lehet így begubózni a természettel, hogy aztán az ébredő tavasszal kinyíljak, mint egy boldog, álmos, sárga nárcisz a bokrok alján?
A könyveimet még árulják a könyvesboltok, én pedig sok mindent átgondoltam az elmúlt idő alatt, és most lehet, hogy egy új G. J. Goth tért vissza.
Az érzéseim nem lettek fakóbbak; amit szeretek, azt még mindig szeretem, és ami dühít, az még mindig, sőt, egyre jobban… Hogy mi az, aminek örülök, és mi bosszant, azt majd meglátjátok. És mindenképpen folytatni szeretném a Csillagközi mesék – sorozatomat.
Keressétek a blogomat, mert most már itt vagyok, és remélem, az elmúlt idő alatt nem felejtett el senki, aki szereti az írásaimat.
Szeretettel köszöntöm minden kedves régi és új olvasómat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése