HOGYAN ÍRJUNK REGÉNYT?

A TÉMA

Ültem a gép előtt és vártam egy gondolatra. Egy kérdés érkezett helyette.
Milyen egy igazi kalandregény?
Te jó ég! Most, hogy mondod! Milyen is?
Mondjuk, melyik? Mert ahány, annyiféle. Az a jó bennük, hogy nem hasonlítanak egymásra. Persze, azért biztosan van közös nevezőjük.
(Most nem nagyképűsködöm valamilyen irodalmi, tudományos definícióval. Amúgy is – az irodalomtudomány nem foglalkozik túl lelkesen ezzel a műfajjal. Léteznek ugyan korrekt meghatározások, de nem ezen gondolkodtam.)
Mit mondanál emberi nyelven, ha valaki megkérdezné? Mi az, hogy kalandregény?
Azt hiszem, tudok írni ilyesmit. Mármint kalandregényt. De sosem töprengtem rajta, mitől lesz azzá, ami megszületik.
Van, aki tudja? Biztos, mert valaki összehozott egy bölcsesség-listát, azon pancserek számára, akiknek a fejében a szilvás gombócban sem áll össze a szilva a gombóccal, ám mégis regényíróvá vágynak válni. Ha lehet, gyorsan és kevés fáradtsággal.
„Hogyan írjunk regényt?”
Jó, jó! Menjünk közelebb! Milyen regényt akarsz írni? Kalandregényt.
Kell ehhez recept? Hát, lássuk csak!
Mi kerül a fazékba?
Éppenséggel nem a főhős és a gyönyörű nő patetikus szerelmi ömlengései. Abból csak romantikus füzet sikeredik.
Mindamellett kell bele romantikus párbeszéd. Kell, naná! Úgy, mint a só a bablevesbe. Nem attól bableves, de azért mégis… Edd meg sótlanul, ha bírod!

– Szerelmem, ne menj el! – A nő gyűröttre morzsolta a zsebkendőjét. – Féltelek!
– Ne félj! – A férfi hetykén kihúzta magát. – Ha meghalok a harcban, visszajárok majd hozzád.
– Minden áldott éjjel várni foglak!
– Istenem, ez túl nagy kísértés!

Kell még persze kaland. Nagyon kaland! Vagyis akció. Sok akció. Néha kicsit túl sok is.
Bár ez kissé nehéz ügy. Megírni olyasmit, ami filmjelenetként jobban mutatna. Akció szavakkal? Nem paradoxon ez?
Á, dehogy!
Bár elég rázós megfogalmazni, hogy a főhős pisztolyt ránt, és három gonoszt leterít két lövéssel. Vagy hármat eggyel. Vagy egyet hárommal… (No! Azt azért mégse!)
Csakhogy ez így kevés, meg nem is elegáns.
Látnunk kell, hol áll a főhős (feltétlenül a helyzet magaslatán); hogyan rohan felé az ellenség (bőszen, de elég lassan, nehogy elérjék, mielőtt bekattintja a tárat); elsül a fegyver (de milyen gyorsan!), és a bitang hanyatt bucskázik a lövéstől.

Előrántotta a fegyverét és tüzelt. Bumm! És aki eddig állt, az mind elterült…

Lövések dörrennek, öklök döngenek, vér folyik. Ah! Van, akinek ez már nem tetszik. Kemény? Brutális? Hát ez a kor szelleme. Ha sok neked, olvass romantikus ábrándokat, ne kalandregényt!
Mi kell még? Több szál kell a cselekménybe. Mint a norvég minta a pulóveren. Alul csíkos, felül kék, középen sárga – így lesz a dramaturgia választékos.

Attól függ, mi a téma.

Van egy zsaru. Van egy rosszfiú. Van egy angyali nő. Kész a kalandregény, amerikai stílusban.
De nem erre gondoltam.
Van egy gazdag lány. Van egy maffiózó apa. Van egy börtönbe vetett szerető. Kész a romantika, szappanopera stílusban.
De nem erre gondoltam.
Van egy testőr. Van egy szépséges feleség. Van egy sokkal szépségesebb festőnő. Ki ölte meg a kertész kutyáját? Kész a krimi, szerelmi háromszög stílusban.
De nem erre gondoltam.
Van egy kalandregény, egy romantikus regény, és egy krimi. G J Goth stílusban.
De nem erre gondoltam.
Arra gondoltam, hívjátok a rendszergazdát. Mert szétesett a Word.
Viszont én még egyben vagyok.