HÁNYADIKA VAN MA?
Kedves, köszönöm a csodálatos naptárat! A konyha sarkába akasztottam, a futónövény alá, a fali telefon mellé. Állandóan odatéved a szemem a januári lapra. Egy behavazott kert, madáretetővel, és néhány cinkével. Békés, és derűs kép. Azóta nem kiabálok senkivel a telefonban. (Mondjuk, amúgy is ritkán szoktam.)
Naptárak! Január elején még nem volt 2010-es naptáram. Nem is vettem. Gondoltam, majd kapok valakitől, ne legyen kettő. Bár szeretem a naptárakat, főleg, ha a névnapok is benne vannak.
Először kaptam egyet az édesanyámtól. Egy újságban találta, ajándék-mellékletként. Szép és gusztusos naptár, örültem neki, és a zongora fölé akasztottam. Aztán rájöttem, hogy a tavalyi naptáram utolsó lapja egyben az új év első hónapja, csak elfelejtettem megfordítani. Így múlt héten már két naptáram volt.
Azután érkezett egy klasszikus asztali naptár, olyan forgatós, amibe bejegyzéseket lehet írni. Apukám kapta a cégtől, ahol dolgozik. El is helyeztem az íróasztalomon, és akkor már három naptár tudósított engem, melyik nap van, milyen névnap, és hol tart a éppen holdfázis.
Akkor jöttél te, a nagyon is ízlésem szerint való kertes falinaptárral.
– "Neked hoztam. Azt mondtad, nincs naptárad."
– "Hát… a konyhában még tényleg nincs."
Ezzel tehát négyre növekedett a naptáraim száma, és én elégedetten nézegetem őket.
Tegnap a lépcsőházban összetalálkoztam a házunk közösségi képviselőjével.
– "Jó reggelt, Miklós! Nem késtem el csekkek befizetésével?"
– "Hirtelen nem is tudom, Juditka. Hányadika is van ma?"
– "Hogy hányadika van? Miklós! Fogalmam sincs!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése