csütörtök

ÖNTUDAT


MORGÓS

Néha morgós vagyok. Tudom. Persze, csak itt. Meg ahol lehet. Ahol fölösleges, ott nem.
Egyik este, amikor beszélgettünk, azt mondtad, két dolgot tehet az ember. Az egyik, hogy odacsap. De akkor nagyot, hadd szóljon, robbanjon, recsegjen-ropogjon. A másik, hogy hallgat. Ha a csapás nem elég bátor, akkor hiábavaló. Akkor legyen csönd!
Mert ami a kettő között van, annak semmi értelme. Tudniillik a morgásnak.
Nem csapok oda. A bátorságom nem hiányzik hozzá, de a még (vagy már) túl erős bennem a józanság.
Akkor legyen csönd!
(Megbuktam a lázadás-vizsgán.)
Éljen a csöndes szépség. Mindaz, ami még megmaradt belőle.

Nincsenek megjegyzések: