MOSOLY

MÁRCIUS, ÁPRILIS…

Így indult a reggel: Tücsök állt a ház előtt, a kályhaszínű Forddal. Igazából sötét metálszürke, de szerintem kályhaszínű.
– Most elrabollak, és estig nem hozlak vissza.
– Lehetne holnap reggelig?
– Lehetne. Hozd a macis takarót! Messzire megyünk.
Ember így még nem örült emberrablásnak.
Macis takaró; a kályhaszínű Fordban jó meleg volt, és az autóparfüm mandarin-illatot párállott.
– Jó, hogy elraboltalak?
– Megmentettél.
– Zenét?
– Mike Oldfield!
– Hadd szóljon!
Néztem a várost a barnára árnyalt szélvédőn át. Szeretem Tücsök arcát, amikor vezet.
– Hogy telt a heted?
– Nélküled. Dolgoztam, és rád gondoltam. Hiányoztam?
– Esténként, amikor a holdat néztem.
– Máskor nem?
– Én is dolgoztam.
– Írtál valamit?
Hagytam egy kis időt a válasz előtt. Hallgattam a zenét. "Shadow on the Wall"…
– Eladtam egy regényt.
Sávot váltottunk, és dimenziót is. A lejátszó kiköpte a CD-t, és csak a motor duruzsolta az ébredő tavasz csöndjét. Mert a tavasz ébredezett az esőfelhős égen.
– Ezt csak most mondod?
– Nem volt biztos…
– Miért nem hívtál fel?
– Most mondom. Így nem jó?
– Mindenhogy jó! Legfeljebb összetöröm a kocsit…
Nem törtük össze a kocsit. Megálltunk a Duna partján, és nevettünk.
– Melyiket adtad el?
– Titok. Majd megtudod.
Belecsókoltunk az esőszagú tavaszba. Március, április…
Tavasz van. Megjelenik a második regényem.
Ez a Titok…
Holnap reggelig minden titok, és rügyeznek a fák a Duna partján.
Március, április…