TITOKZATOSAK
RÉSZLET
– Mire gondol, Ada? Megbánta, hogy hozzám jött?
– Nem tudom. Különös viszony ez. Vonz, de meg is ijeszt. Csupa titok.
– Nem vagyok én olyan titokzatos!
– Fernando! Beszéljen magáról!
– Azt akarja tudni, hogy ki vagyok? – A férfi megcsókolta Ada kezét. – Egy szökevény.
– Nem bízik bennem?
– A mi kapcsolatunk lehet izgalmas, lehet bűbájosan bizarr, lehet titokzatos… de ezekhez a jelzőkhöz egy fogalom biztosan nem illik. A bizalom. Azt ne várjon tőlem!
Az éjszaka csöndjében, mint egy békés harang, megkondult a szalon antik faliórája. Éjfélt ütött.
– Még mindig biztos benne, hogy el fogom hagyni?
– Már semmiben sem vagyok biztos.
Ada csöndesen bújt be az ágyba. A kis lámpát majdnem kiejtette a kezéből az idegességtől. Mintha tiltott dolgot művelne. Mi lehet azon tiltott dolog, hogy egy asszony a férjével alszik? De vajon hány asszony bújik a hitvesi ágyba elemlámpát rejtegetve a köntöse alatt?
Akár a mitikus Psziché, amikor rágalomtól megrontott lélekkel kileste rejtőzködő szerelmét. És mi volt a kíváncsiság ára? Elveszítette Ámort. A szerelmet magát.
-oOo-
Titokzatosak. Amikor ezt a regényt írtam, nem vettem észre. Csak később. Ez Ámor és Psziché története, egy másik korból, egy másfajta világban.
De nem így vagy ezzel te is? Együtt alszol, együtt eszel, együtt élsz Ámorral, és mindenütt titkokat keresgélsz. Ott van veled, de úgy érzed, nem látod. Néha érzed a szárnyai legyintését az éjszakában, de nem nyughatsz. Kérdezel és kérdezel.
„Ki vagy? Ki vagy, szerelmem? Ki voltál, mielőtt megismertelek? Hová jársz délutánonként? Hány nő volt előttem? Jobb vagyok, mint ők? Mire gondolsz, mikor így nézel? Csinos a kolléganőd?”
Kicsordul az olaj a lámpádból. Ámor felébred az álmából és elrepül. Többé nem látod.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése