TITOKZATOS KÖNYV

FAREWELL

Van abban valami titokzatos, ha egy könyv, amin az ember hónapokig (vagy évekig) dolgozik, megjelenik. Nem az élmény újdonsága hat rám. Már volt benne részem, regényt, novellákat is publikáltam azelőtt. Mindannyiszor (még az első regényem megjelenésekor is) csak egy nyugodt, elégedett fuvallat libbent az arcomba. – Kész! Ez az én életem. Elkezdődött, most már csak tovább, tovább…
(Semmi eufória, vagy fáklyásmenet, ahogy azt a kívülállók talán elképzelik.)

Mégis! Egy könyvet elengedni, hogy járja a maga útját – az sajátos érzés.

Nem az a fontos, tetszik-e majd az olvasóknak, vagy sem.
Arra vagyok kíváncsi, hogy a történet boldogul-e nélkülem. Megadtam-e neki mindent, hogy egyedül is boldoguljon. Elég erős-e, elég ügyes-e, eléggé életrevaló-e? Akár a lelkiismeretes szülő a gyermeke életének első önálló napjaiban. Igen, ilyen érzés, mert egy írónak a művei a gyermekei. (Akkor is, ha hús-vér gyermekei is vannak.)

Útjára bocsátottam a legifjabb gyermekemet. Nyugodt vagyok, mindent megtettem érte, hogy megállja a helyét.

Egy könyv – egy világ. Most újabb vendégeket fogadok az én saját világomban.
Érezzétek benne otthon magatokat – és ne vegyétek túl komolyan!
Csak játék. Mese. Remélem, szórakoztató, mert annak szántam.

Farewell! (A következő regényemig.)