szerda

CSILLAGKÖZI MESÉK


A REALITÁS


Folytatom egy kicsit az űr rejtélyének témáját, mert feszült vagyok, és valamivel el kell terelnem a figyelmemet.

A "Hűha! jel" című bejegyzésem kiegészítése.
A SETI egy amerikai kutató központ, földön kívüli intelligenciák felfedezésére hozták létre. Eredetileg a NASA szervezetén belül működött, vagyis az Űrkutatási Hivatal része volt. A NASA azonban később, a finanszírozás hiányára hivatkozva, lemondott erről a szekciójáról. Ezek után a SETI önállósodott, és szerényebb anyagi forrásokat találva folytatta programját.
Ez nem UFO kutatás. A SETI munkatársai komoly tudósok, akik azt az álláspontot képviselik, hogy matematikai valószínűsége van a földönkívüli életnek.
Ahogy a Földön, úgy bárhol, más csillagrendszerekben is kialakulhatott a mi intelligenciánkhoz hasonló, vagy attól teljesen eltérő megjelenési forma. Miért volnánk mi az egyetlenek?
A SETI több rádiótávcső-rendszerrel kutatja az űrből fogott jeleket. Ezek az óriási parabola rendszerek a Föld több pontján, lakott területektől távol működnek.
A SETI munkájában minden érdeklődő részt vehet, amatőrként is. Nem kell mást tennie, mint felajánlania számítógépének szabad kapacitását, a beérkezett rádiójelek analizálásához. Ekkor kap egy letölthető szoftvert, és bizonyos időnként néhány adatsort, amelyet elemezhet. Ingyenes, és bárki csatlakozhat.

A "Hűha! jel" – Mára több álláspont létezik, egyes kutatók így, mások meg úgy gondolják. Van egy vélemény, miszerint azért nem jött több jel, mert csak ülünk és hallgatunk. Az is igaz, hogy a rádiójelek kis sebessége miatt több évtizedbe is beletelne egy feltételezett üzenetváltás. Vannak viszont más kutatók, akik veszélyesnek tartják, hogy mi küldjünk kapcsolatkereső üzeneteket. (Persze, ez tényleg megfontolandó, mert mi van, ha azok az idegenek valami rosszfiúk? Aztán úgy járunk, ahogy a Függetlenség Napja című sci-fiben láttuk. Jönnek, és bumm! És nem lesz Jeff Goldblum, és Will Smith, hogy lepofozzák őket.)

A SETI amúgy sem túl népszerű a csillagászat megfontolt, szakállas mentorai körében, tehát kevés közöttük a program elkötelezett támogatója.

Majd meglátjuk. Van még néhány évtizednyi remény, ennyi türelmi időt adtak a kutatások folytatásához a SETI-t életben tartó tudósok.
Ennél többet én nem tudok.

Akit a téma még részletesebben érdekel, és kedveli a bonyolult gondolatokat, annak ajánlom a Wikipédia "Fermi-paradoxon" című szócikkét. Nagyon érdekes kivonata az elmúlt évtizedek csillagászati kutatásait jellemző remény-kétely együtthatásnak.

8 megjegyzés:

shona írta...

A napokban futottam bele egy cikkbe én is, a latogatok.hu oldalon, ahol aranylemezeken levő rovásíráshoz hasonló írás, és szimbólumok találhatók. A szimbólumok nagy része ismerős, mégis: így az írás és a történet megfejtésével együtt - Ufók,látogatók, üzenetek - az a sejtésem, hogy annál sokkal többet jelentenek, mint amit mi gondolunk.
No, engem ez a "mi van a tudott dolgon túl" nagyon fel tud csigázni:)

G. J. GOTH írta...

Mi van a "tudott dolgokon túl"? Hm! Lehet, hogy csak a fantáziánk.
Ennek ellenére nagyon izgalmas dolog elképzelni, hogy üzeneteket kapunk távoli világokból.

Ha mégsem a képzelet játéka, vajon miért nem fejtették még meg ezeket a rejtélyes jeleket, akár a rovásírás szerűséget, akár a Hűha-jelet, vagy bármit, ami idegen üzenetre hasonlít? Vagy már
megfejtették, csak ez a nagy titok?

Az emberiség rejtjelező és kódfejtő képessége véges-végtelen. Gondolj csak a II. világháborúban az amerikaiak által használt "navaho-kódra"! Azért használták a navahók nyelvét, és indián távirászokat, mert az a nyelv semelyik más nyelvre nem hasonlít, így a kód megfejthetetlen azoknak, akik nem beszélik.

Akkor miért gondoljuk, hogy az idegenek üzeneteit megfejthetjük? Nem beszéljük a nyelvüket.

shona írta...

Miért gondoljuk, hogy megfejthetjük őket? Kíváncsiság. Kihívás. Egy zseniális koponya, aki, ha elegendő azonosságot talál, akkor ezek az azonosságok bizonyíthatnak valamit, alátámaszthatnak valamit, amit valaki máshol már megtalált, és hasonló következtetésre jutott. Logika. Ha lehet, jó sok, mert akkor lehet agyalni.
Viszont, ha tényleg rájövünk valamire, és megismerünk, felismerünk valamit, az tudott dologgá válik, és ismét felmerül a kérdés: „de mi van a tudott dolgon túl?”.
Játék, soha nincs vége. Elmebeli erőpróba. Annak viszont vannak határai, amin túl nem marad más, csak a hit. Vagy a hitetlenség, mert mégsem sikerült semmit sem bizonyítani, elérni.

Isten azt mondta Ádámnak, mikor megmutatta őket neki: nevezd meg a Föld állatait. És az ember megismerte, és nevet adott. És amit ismerünk, néven nevezünk, azt uralni is tudjuk.
A naiv hit: ha megfejtek egy földöntúli üzenetet, akkor uralni is tudok valamit az életükben.

Azt hiszem, az egész kutatás mögött nincs más, mint az ember hatalomra, uralomra való törekedése. Jó és rossz szándék egyaránt vezetheti, hiszen ennek a kíváncsiságnak köszönhetjük a technika fejlődését, de vezethet nagyon rossz felé is.

Ami viszont semmiképpen sem pozitív: közben az ember elfelejt élni. Igazán élni.

shona írta...

Hú, agymenést kaptam:))) nem szabad ilyen sokáig fennmaradni:))

Az emberek a másrészt a Valóságot keresik, az Igazságot. A nagybetűs valóság azonban talán maga Isten. Elérhetetlen, megismerhetetlen. És mégsem az, mert ott van azokban a pillanatokban, amiket a Blig-Blog-ban írtál. Amikor Istent keresik, pont akkor mennek el mellette.
Az Isten szó helyett nyugodtan lehet használni az Élet szót. Vagy talán bármi mást. A lényeg, hogy azt keressük, ami kiveri a szemünket, és nem vesszük észre. Mivel több szóval is helyettesíthető, ezért mégis csak megfoghatatlan, megismerhetetlen. A Nagy Ismeretlen talán nem más, mint az adott Pillanat.
És most gyorsan abba is hagyom, nehogy rátekeredjek saját eszmefuttatásomra így, késő éjjel:)))

G. J. GOTH írta...

Most az fogott meg, hogy „néven nevezzük”. A természeti népeknél (pl. az indiánoknál, és az ősmagyar hiedelemvilágban szintén) ezt a folyamatot jól lehet követni. Nevet adni mindennek, hogy kapcsolatba kerülhessünk vele, hogy uralhassuk. Ha másként nem, akkor imával, rituálékkal, áldozatokkal. Amit szeretünk, vagy ellenkezőleg, amitől félünk, annak nevet adunk, és közelebb jön.
A polinéz szigetvilágban van egy olyan szokás, hogy „tabu”. Ami nagyon veszélyesnek tűnik, vagy csak azt szeretnék, hogy háborítatlan maradjon, azt tabuvá teszik, jeleket tesznek köré, és nem nevezik néven többé. Így kizárják a valóságból, és hitük szerint megszűnik létezni.

G. J. GOTH írta...

Igen, a hatalomra való törekvés. A Hűha-jel, és a Fermi paradoxon kapcsán olvastam, hogy egyes tudósok miért nem támogatják a tervet, hogy mi küldjünk üzeneteket. Az emberi civilizáció példáját látva arra a következtetésre jutottak, hogy a civilizáció egyenlő az uralkodási törekvéssel. Tehát, ha létezik az embereken kívül más civilizáció is, az nagy valószínűséggel szintén hódító attitűdöt képvisel. Abból pedig katasztrófa lenne, ha két, hódításra kódolt intelligencia találkozna egymással.

Viktória írta...

Hát, ebbe a fejlett civilizációk közötti harcba bele sem merek gondolni:)
El tudom képzelni, hogy mi lenne belőle akkor, amikor már a Holdon árulunk telkeket:))
És ha más cilizáció is ezt teszi? Ott fogunk harcolni a Holdon? Felosztjuk itt a földön, és eszünkbe sem jut, hogy ezt már máshol is megtehették...
Ez azt jelenti, hogy az ember biztos abban, hogy máshol nincs élet. És, ha mégis van?
Viccesen hangzik, de azért kiráz a hideg még a gondolatától is.

shona írta...

Bocs, a lányom nem jelentkezett ki, és nem vettem észre:)) Az előző hozzászólás is én vagyok:)