ZENEI DISZKRIMINÁCIÓ

ZENE HENDIKEPPEL

"A latin eredetű diszkrimináció szó önmagában szétválasztást, megkülönböztetést jelent."

Úgy kezdődött, hogy szerettem volna egy aloldalt a honlapomra, ahol zenéket osztok meg. Veletek, akik olvastok tőlem. Többen is megdicsértétek a zenei ízlésemet, gondoltam, mutatok még néhány ínyenc zenét, amit talán nem ismertek.

Elég régóta keresgélek zenéket a Neten, mert… Miért is?
Nem csak ott, de nálam a zene nem hobbi, hanem létkérdés. Írni sem tudok olyan jól, ha nincs.
Nem feltétlenül akarok mindent ingyen, tudom, hogy a zenész is a piacról él. (mivel magam is dolgoztam ebben a szakmában)
Mégis, azt hiszem, van egy határ, az emberi tényező. The Human Factor.
Megveszem a CD-t, ha tetszik. A baj az, hogy nem tetszik. A kínálat több, mint egysíkú. Nem adok érte egy marék ezrest, hogy legyen két sláger, és tizenkét alig hallgatható szám ugyanattól az előadótól. Ez egyszerűen unalmas. És a szubjektív módon összeállított válogatásokból sem kérek.
Én szeretem összeállítani a saját válogatásaimat. Mert a zenében nem ismerek tréfát.
Igen, tudom, vegyem meg a Neten, és töltsem le.
Nem veszem meg!
Felvehetem a zenét a rádióból. Vagy a sztereó tévéből. Vagy a telefonom rádiójából. Vagy több módja is van. (Rögzíthetek bármit, amit a számítógépem lejátszik.)
A videó-klipet is felvehetem. CD íróval, hagyományos videóval, vagy akár egy újabb tévé is tárolja, és bármikor visszajátssza.
És akkor elloptam?
A frászt!
A zene mindenkié.
Ki mondta ezt?
Ha nem érdemtelenül írtam jeles diplomadolgozatot belőle, akkor Kodály Zoltán mondta.
A Youtube egy ingyenes videó-megosztó oldal. (Volt?)
Szabad megkérdezni, miért nyomulnak be oda a jenki zeneműkiadók? És miért döntenek úgy, napról-napra egyre jobban vérszemet kapva, hogy bizonyos felvételeket én, a magyar nem oszthatok meg onnan (az ingyenes portálról!), és egyre többet meg se hallgathatok ott?
Feltettem volna a weboldalamra sok zenét, videóval. Fel is tettem néhányat, de a terveim fele lehetetlen küldetés lett.
A videók helyett tájékoztató feliratok jöttek.
A weboldalamra nem illett, de itt teljes nyugalommal felsorolok párat a díszes, címzetes társaságból: Én ugyanis nem félek tőlük. (Miért, van, aki igen?)
Sony Music
EMI Records
UMG (Vevo)

Nem hiszem, hogy a tulajdonosaik a zenét szeretik. A pénz csörgését, na azt…

Illenék ide John Lennon egyik híressé vált szövege:
„Az olcsóbb helyeken ülők tapsoljanak, a többiek csöröghetnek az ékszereikkel.”

Most lehunyom a szemem, és elképzelem ezeket a kiadókat tíz év múlva.
A kémeik fekete ruhában, fekete símaszkban fognak osonni az utcákon, és minden ablak alatt megállnak, mint a Mikulás. Hallgatóznak. Azt fülelik, szól-e odabent valami zene. És ha igen, fizettek-e érte?
Mert ha nem, úgy reszkessenek azok, ott bent!

Az Amazonas őserdejében él egy kis indián törzs. Lehet, hogy jövő héten már ők is ezt fogják utánozni. Esténként meggyújtják a tüzet a kunyhók között, a táncosok befestik a testüket, felveszik a színes tollakkal díszes ékszereiket, és megvárják, míg a sámán körbejár a faluban. Egy nagy tarisznyával megy, és mindenkinek bele kell dobnia három szem gyümölcsöt, vagy három madártojást, különben nem lesz dobszóló, se tánc. Különben csend lesz, szomorú, sötét, éjjeli csend…

Ember! Emlékszel még, miért találtad ki a zenét?