A kezembe került ez a régi könyv. Novellagyűjtemény, a sci-fi történelem igazi hőse. Szórakoztató írások, Lem finom humorával átszőve, mély, néhol drámai történetekkel. Valódi emberi történetek az űrhajók díszletei között. Nagyon örülök neki, hogy rátaláltam és újra elolvastam.
Újra, mert én ismerem ám Pirx pilótát. Kamaszkoromban olvastam már a könyvet, és a tévében is láttam a hasonló című, bájos, régi sorozatot.
Szó se róla, Papp János csinos srác volt hajdanán, na igen! Bár az én Pirxem kicsit másképp néz ki, de nem jelentős a különbség.
Azt a filmsorozatot nem fogom most lekicsinylő szavakkal illetni, mert élni kellett akkor, abban a korban, hogy az ember értse, ez csak játék volt. Könnyed kísérlet egy nagyon új televíziós technika bűvöletében. Olyan, mint amikor egy gyerek játszik, és birodalmat épít a műanyag figuráinak. Lehet egy felfordított pohár a palota tornya, és lehet a kimustrált vasaló a holdjáró...
Most inkább a könyvről beszélek.
Minden sora átmelegítette a szívemet. A jövőről olvastam Lem történeteiben. A valóságos jövőről, amiben már benne is élünk. Akkor teljesen valószínűnek tűnt, és annak tűnik ma is. Akár így is lehetett volna, de nem így lett. Az egyik fele még nem valósult meg, a másikat pedig már túlhaladtuk. Tehát ez egy olyan jövő, amelynek az egyik fele a valóságos múlt, a másik fele a még előttünk álló jövendő. Űrhajózási társaságok, űrközlekedési sztrádák, őrjárat a szektorokra osztott űrben. Holdbéli kutatóközpontok, hold-ércet bányászó robotok, "nem líneáris" android pilóták... Ez még a mi életünkben is egy nagyszerű jövő képe. De már ma sem használnak morzét, nem jegyzik le kézzel az űrkommunikációs telegramokat, és ha lesznek luxus turista járatok a Holdra, sem a fedélzeten, sem a vezérlőteremben nem dohányozhat senki. Na bumm! Ezek kis csomócskák a kákán. A lényeg itt a világ maga. Lem világa.
"Pirx a homorú falhoz támaszkodva, szétterpesztett lábbal állt, mint egy messzire repülő űrhajó fedélzetén."
"Fülében a start mennydörgése, szemében a Hold szikláinak fehér, élettelen lángjai..."
Hát erről beszélek. Egy fiatal űrhajósról, akinek szerelme, minden gondolata a világűr. Akinek "őrülten becsületes" képén az emberiség tiszta jövőjét látjuk mosolyogni. Kicsit naiv mosoly ez, de teljesen bűntelen. És nem, ez nem idealizmus. Ez tanítás. Arról, hogy meg kell őriznünk a tisztaságot, a becsületesség és bűntelenség tiszteletét a jövőben is, akármilyen lesz is az a jövő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése