csütörtök

TORKIG BECSÜLET


NAPLÓLAPOK

Hogy hívják azt, akit nem hívnak sehogy?
Névtelenség – gyönyörűség.

Fórumok, hozzászólások, és egyéb, soha vissza nem térő lehetőségek. Mennyi van belőlük, te jó ég!
Barangoltam ilyen helyeken, és tényleg, feltűnt, hogy mennyi a negatív hang.
Milyen csábító, bejelentkezni valahová, és hallatni a hangodat! Véleményezni. Kritizálni. Sohasem dicsérni…
A dicséret az már majdnem gyengeség, igaz-e?
Meg talán azt hihetné valaki, hogy nem vagy őszinte, kőkemény ember. Életformáddá válik, hogy vitasd a vitatni valókat, mindegy, ha nem értesz is hozzá, csak egyszerűen ellent kell mondanod. Őszintén!
Tényleg őszinte vagy?
Regisztrálsz, bejelentkezel, és hangzatos beceneved mögé rejtőzöl. Vagy nem rejtőzöl, de mégse tudja senki, ki vagy. A neved semmit se mond, akár hamis is lehet.
Óvatosan ezzel a nagy bírálattal!
Téged minősít, ha nem vetted is észre.


Nincsenek megjegyzések: