szerda

ÉLETKÉPEK (ÉLET-FILMEK)


ÁLARCOSBÁL

Kedves barátnőm segítségül hívott. Engem, de inkább a varrás-tudásomat. (Egyszer varrtam neki egy nyári ruhát, és tényleg jól sikerült.)
Ám most különleges eset forog fenn. Jelmez kell!
Ovis farsang. Nem is olyan egyszerű. Jelmezverseny is lesz, és egy hetünk van rá, hogy megalkossuk a szabómesterség remekét.
Azonban tényező is van. A tényező neve Péter, de rendesen csak Süninek szólítják. Dióbarna haja pontosan úgy áll a homlokán, akár egy kölyök sün módosult szőrzete, csinálhatnak vele bármit.
Tehát Süni, aki hatéves, nem enged a negyvennyolcból. Süninek terve van.
Egyik ötlet a másik után – díjnyertes ötletek, bizony – de Süni hajthatatlanul rázza a tüskéit.
– Postás leszek.
Postás? A mai világban? Kalózok, vámpírok, kísértetek, aranyláncos repperek hipp-hopp birodalmában Süni postás akar lenni!
Istenem, mi lesz ebből a gyerekből, mire felnő?
(Szerintem egy okos, energikus, önálló ember.)
Mondom, hogy meg tudom oldani ezt a postás jelmezt, és rajzolni kezdek. Süni mellém áll, és finoman lökdös.
– Táska is kell! Zöld sapka, és bicikli!
A manóba! Ez a gyerek tudja, mit akar!
Barátnőm azonban megvilágosodik.
– A bicikli! Persze! Anyósomtól kapta karácsonyra.
Tehát a bicikli. Azt muszáj megmutatni az oviban. Minél előbb, annál jobb. Világos.
– Lehetnél kerékpárversenyző.
– Én nem leszek rövid gatyában!
– Jó, akkor… pizzafutár?
– Az meg mi?
Igaz, honnan is tudná. Kertvárosban laknak, Süni nem sok pizzafutárral találkozott életének hat hosszú éve alatt.
– Milyen színű a bicikli?
– Zöld! Olyan, mint anyu hajcsatja.
Az bizony tényleg zöld. Ebből postás lesz, hacsak át nem festjük a bringát.
Így bajosan nyerünk jelmezversenyt. De talán nem is az a fontos.
Barátnőm keresni kezdi az öreg, barna oldaltáskát, amiben a szerszámokat tartották azelőtt. Nagyon meggyőző, majdnem teljesen postás táska.
A zöld sapka megvan, egy régi, tábori "baseball" sityakom, csak a posta logóját kell ráhímezni, és a zöld mellényt kell megvarrni. Semmiség, neki is futunk.
És Süni önfeledten guggol, ugrándozik, futkos, és megint guggol előttünk. Az arcán férfias, komoly szakértelem, ahogy ellenőriz minket, jól csinálunk-e mindent. Csak a szeme nevet.
És ez az, ami tényleg fontos.

7 megjegyzés:

Martha írta...

Romantika, szépség és béke, nyugalom...
Bár más műfajt képviselünk mégis azonos dolgokra vagyunk érzékenyek. Örülök hogy rám találtál. Üdv. Martha

Nargiz írta...

Mi volt a farsangon?
Postás jelmez az nagyon is jó, az én gyerekem tűzoltó akart lenni az oviban, és ezek a dolgok szerintem sokkal szebbek és nagyszerűbbek mint sok más.

G. J. GOTH írta...

Martha, köszönöm! És osztom a nézetedet. Tartsunk össze, mi, bátor romantikusok!

G. J. GOTH írta...

Kedves Nargiz, még nem tudni, mi lesz a farsangon, mivel 10-én lesz. Nekem is tetszik a postás, és tűzoltó is.

G. J. GOTH írta...

"A" tűzoltó. Kihagytam a névelőt.

Nargiz írta...

mostmár megvolt a farsang? :)

G. J. GOTH írta...

A farsang megvolt, csak én vagyok elveszve. Kicsit még leszek is.
Farsang: Kaptunk egy különdíjat (4 gyerkőc kapott, a különdíj mogyorós csoki volt). Aztán udvari biciklizést terveztek a srácok, de mivel még havas volt, végül szánkózás lett belőle. Szánkós postás. Élvezték, ez a lényeg.