vasárnap

KIS LEVELEK


MI VAN AZ ÜNNEPNAPOK KÖZÖTT?

Most a hold fényét látom az ablakon át. Romantikus? Nem! Hideg, brrr! Jó hideg lehet odakint.
(Kicsit azért mégis romantikus.)
Felhőkön lebegő, elszállt művészlélek vagyok.
Amikor írok. Aztán akkor is, amikor tervezem az írásaimat. És akkor, amikor a naplómat írom. (És akkor, ha szerelmes hangulatban vagyok, de pszt!)

Ha meg nem ez van, akkor hétfő van, vagy kedd, és időnként vasárnap.

Mostanában kicsit kivonultam a mindennapokból, a regényem miatt. Vissza kell rázódnom. Sok dolgom lett, itt az őszi hajrá. Szekrényeket rendezni, ablakot pucolni, macskát bolhátlanítani.
Meg kell írni a bevásárló-listát is.
Villanykörtéket is venni kell. (Te jó ég, hol lehetne még olyan hagyományos, normális izzót szerezni, ami nem lóg ki a kedvenc éjjeli lámpám ernyője tetején? Tele van a cipellőm az EU-tól! És még finom voltam, és nőies…)

Főznöm is kell valamit, egy-két napra én vagyok a soros. (Az se könnyű eset, ha valaki két helyen lakik.)
Nem főzök gyakran (könnyű a független nők élete – vagy azért nem annyira, de ezt hagyjuk). Szóval nem főzök mindennap, de azért örülnék néhány jó receptnek. Például nem tudok frankfurti levest főzni, pedig nagyon szeretem, és Tücsök is. Anyukámat is kérdeztem, de sejtettem, hogy hiába. Ő se főzött ilyet még soha. (A szakácskönyvben van, de az nem olyan.) Most be kell rántani, vagy habarni kell a tejföllel? Ajjaj, ebből nem lesz leves.

Lomtalanítok. Annyi minden találtam közben, amiről azt se tudtam, hogy létezik. Micsoda kincskeresés!
Százéves, ón tintatartó. Gyerekkoromból emlékszem rá, a konyha ajtaját támasztotta ki, mert folyton becsukódott. Egy öreg, szenes vasaló, kakas-dísszel. Erre is emlékszem, valamikor azt játszottam, hogy az egy hajó, és beleültettem a pici babáimat. Aztán régi újságokat. De mennyire régieket!

Lomok és emlékek. Október van, és valahogy ennek van itt az ideje. Akinek pedig megállni van ideje egy kicsit ilyenkor, az egy mély lélegzettel beszívhatja magába az alváshoz készülődő Föld illatát. Avar, csönd, és megnyugvás. Érezd csak tíz percig, és tudni fogod, mit érez a természet. Most behúzódik a világ a meleg zugokba, bezáródnak az ajtók. Most el kell csendesedni. (Tudom, nem lehet úgy igazán, de kicsit azért mégis. Percekre, míg átjár az álmos Föld szaga.) Ha együtt lélegzel a természettel, akkor boldog vagy.

Egy kis sünt találtunk a héten a kerítés mellett. Már olyan álmos volt, apró kába jószág. Ő volt a közelgő tél szúrós kis hírnöke. Nem bántottuk. Később eltűnt. Remélem, talált magának egy puha, meleg levélrakást, ahol átalhatja a telet.

Nincsenek megjegyzések: