ROMANTIKA
Talán, mert jön a tavasz. Talán, mert vannak véletlenek. Talán, mert figyeltem rá.
Akármiért is, de az elmúlt napokban több helyen is találkoztam ezzel a témával.
A romantikával.
Nem tudom, van-e blog etikett, miszerint nem illik mások blogjára válasz-bejegyzést írni. Ha van ilyen illemszabály, én most megszegem. Ha nincs, akkor nincs baj.
A téma igazából két téma.
1. Létezik-e szerelem első látásra?
2. Kell-e egy regénybe romantikus cselekmény?
Úgy éreztem, nekem is be kell szállnom ebbe a virtuális, és egyébként sem létező vitába.
A regényeimben többször, és többféleképpen is exponáltam efféle helyzeteket. Nem vagyok kimondottan romantikus regényíró, de a romantika a történeteim fontos része. (Bár igyekszem ezt tetszetősen, de a realitás közelében maradva elrendezni.)
Nálam tehát mindenképpen szezonja van a kérdésnek. Azaz, mindig szezonja van, így most is.
1. Szerelem első pillantásra.
Abba nem szeretnék beleszólni, ki miben hisz. Minden ember úgy teljes, ahogy van. Mindenki szabadon hihet bármit, ez a szép benne.
Csak a kifejezést igyekszem megmenteni: "szerelem első látásra".
Van. De mert sokfélék vagyunk, úgy pontosabb, hogy kinél van, kinél meg nincs.
Talán bizonyos személyiségjegyek szükségesek hozzá, hogy valaki képes legyen szerelmesnek lenni egyetlen kósza perc alatt.
Egy arc, egy tekintet, egy illat, egy mozdulat. Néhány különleges szó, vagy egy szép gondolat. Bármi, amiben a testi-lelki másik felünket véljük felfedezni.
Itt nem arról van szó, hogy mennyire tartósak az ilyen érzések. Akár azok is lehetnek. Vagy nem. Láttam már ilyet is, olyat is.
Olvastam egyszer valahol erről egy tanulmányt. Azt mondják, a pillanat kell hozzá. Hogy olyan lelki szakaszban legyünk, mikor szükségünk van a vonzódásra, és nyitottak vagyunk a bizakodásra. És a testi vágyaink is működjenek. Mert ha ezek éppen távol állnak tőlünk, akkor beléphet az ajtón életünk nagy ábrándja, minden test-lelki tökéletességgel – vagy akár az ölünkbe is ülhet – nem fog hatni ránk.
Ennyit a fogalomról.
Miért van az, hogy a romantikus írók szívesen használják ezt a ritka érzelmi jelenséget?
Egyrészt, mert a romantikus írók igyekeznek mindenből a legszebbet megmutatni. A legszebb nők, a legvonzóbb férfiak, a legszebb tájak, a legpuhább ágyak (bocsi!) Ez egy ilyen műfaj. Az első látásra szerelem pedig vitán felül szintén a világ egyik legszebb tüneménye.
Másrészt, mert a romantikus írók is praktikusan gondolkodnak. Egy romantikus regény általában egy szerelem története. Ha ötven oldal kellene hozzá, hogy a főhős és a főhősnő egymásba szeressen, az rengeteg munkát jelentene, és alig maradna hely a tényleges cselekményre, az u.n. történet-vezetésre.
Egyszerűbb mindjárt exponálni a csodás szerelmet, aztán jöhet a bonyodalom.
Én így látom ezt, de lehet velem vitatkozni.
2. A regények romantikus száláról indított kerekasztal-konferenciát pedig nem igazán értem. Kell, vagy nem ilyesmi egy regénybe.
Kérem!
Attól függ.
Ha úgy van kitalálva, hogy van neki, akkor kell.
Ha meg azt a koncepció, hogy teljesen más a téma, akkor nem kell.
Mindkét esetben íródhat irodalmi csoda is, meg csapnivaló férc-ponyva is. Nem ettől függ.
Nohát!
Akármiért is, de az elmúlt napokban több helyen is találkoztam ezzel a témával.
A romantikával.
Nem tudom, van-e blog etikett, miszerint nem illik mások blogjára válasz-bejegyzést írni. Ha van ilyen illemszabály, én most megszegem. Ha nincs, akkor nincs baj.
A téma igazából két téma.
1. Létezik-e szerelem első látásra?
2. Kell-e egy regénybe romantikus cselekmény?
Úgy éreztem, nekem is be kell szállnom ebbe a virtuális, és egyébként sem létező vitába.
A regényeimben többször, és többféleképpen is exponáltam efféle helyzeteket. Nem vagyok kimondottan romantikus regényíró, de a romantika a történeteim fontos része. (Bár igyekszem ezt tetszetősen, de a realitás közelében maradva elrendezni.)
Nálam tehát mindenképpen szezonja van a kérdésnek. Azaz, mindig szezonja van, így most is.
1. Szerelem első pillantásra.
Abba nem szeretnék beleszólni, ki miben hisz. Minden ember úgy teljes, ahogy van. Mindenki szabadon hihet bármit, ez a szép benne.
Csak a kifejezést igyekszem megmenteni: "szerelem első látásra".
Van. De mert sokfélék vagyunk, úgy pontosabb, hogy kinél van, kinél meg nincs.
Talán bizonyos személyiségjegyek szükségesek hozzá, hogy valaki képes legyen szerelmesnek lenni egyetlen kósza perc alatt.
Egy arc, egy tekintet, egy illat, egy mozdulat. Néhány különleges szó, vagy egy szép gondolat. Bármi, amiben a testi-lelki másik felünket véljük felfedezni.
Itt nem arról van szó, hogy mennyire tartósak az ilyen érzések. Akár azok is lehetnek. Vagy nem. Láttam már ilyet is, olyat is.
Olvastam egyszer valahol erről egy tanulmányt. Azt mondják, a pillanat kell hozzá. Hogy olyan lelki szakaszban legyünk, mikor szükségünk van a vonzódásra, és nyitottak vagyunk a bizakodásra. És a testi vágyaink is működjenek. Mert ha ezek éppen távol állnak tőlünk, akkor beléphet az ajtón életünk nagy ábrándja, minden test-lelki tökéletességgel – vagy akár az ölünkbe is ülhet – nem fog hatni ránk.
Ennyit a fogalomról.
Miért van az, hogy a romantikus írók szívesen használják ezt a ritka érzelmi jelenséget?
Egyrészt, mert a romantikus írók igyekeznek mindenből a legszebbet megmutatni. A legszebb nők, a legvonzóbb férfiak, a legszebb tájak, a legpuhább ágyak (bocsi!) Ez egy ilyen műfaj. Az első látásra szerelem pedig vitán felül szintén a világ egyik legszebb tüneménye.
Másrészt, mert a romantikus írók is praktikusan gondolkodnak. Egy romantikus regény általában egy szerelem története. Ha ötven oldal kellene hozzá, hogy a főhős és a főhősnő egymásba szeressen, az rengeteg munkát jelentene, és alig maradna hely a tényleges cselekményre, az u.n. történet-vezetésre.
Egyszerűbb mindjárt exponálni a csodás szerelmet, aztán jöhet a bonyodalom.
Én így látom ezt, de lehet velem vitatkozni.
2. A regények romantikus száláról indított kerekasztal-konferenciát pedig nem igazán értem. Kell, vagy nem ilyesmi egy regénybe.
Kérem!
Attól függ.
Ha úgy van kitalálva, hogy van neki, akkor kell.
Ha meg azt a koncepció, hogy teljesen más a téma, akkor nem kell.
Mindkét esetben íródhat irodalmi csoda is, meg csapnivaló férc-ponyva is. Nem ettől függ.
Nohát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése