A FUTUROLÓGIAI KONGRESSZUS

Van egy ilyen címet viselő film. (Hm!)
Nem láttam. És biztosan nem is fogom. Ennek több oka is van.
Egyrészt, mert nem igazán jön be nálam az animált világ. Ez csak szubjektív dolog, mondhatja bárki, hogy magánügy, vagy hogy hülye vagyok, és pont.
Lehet, de van erre más okom is.

Szeretem Stanisław Lem könyveit. A Futurológiai Kongresszus egy hosszabb elbeszélés, vagy mondjuk, kisregény. És szenzációs. Találékony, lendületes, vicces, és elgondolkodtató. A humora többféle, nyelvi is, képi is (mármint, ha még akadnak olyanok, akik olvasás közben képeket látnak, méghozzá nem a tévében, nem monitoron, nem a kijelzőn, hanem a saját fejükben).
Kétlem, hogy ezt bármilyen film vissza tudná adni. Bár talán mégse kétlem, de úgy látom, ez a film nem adja.
Tudom, nem is akarta. Csak kiindulópontként, ötletgazdaként használta fel Lem írását. Oké. Csak én azért megkérdezném, hogy miért. Mi a fittyfenéért?
Miért?
Azért, hogy tudjuk, mit lehet elérni a drogokkal, tudatmódosító szerekkel?
Azért, hogy féljünk attól, hogy lesz valaha egy ilyen világ?
Azért, hogy netán attól féljünk, már van egy ilyen világ?
A gyógyszergyártó világmaffia az ábrándjainkat is megpénzesíti egy szép napon? Az örök fiatalságot, a boldogságot, a határtalanságot?
Ki tudja, mi lesz...
Nincs nekem ezzel a témával semmi gondom.
Vagyis, épp a témával van gondom, de csak annyiban, hogy az valaki másé.

A Futurológiai Kongresszust a 70-es évek elején írta meg Lem. A stílusa ironikus, de intelligens. (Vagy ez a két fogalom talán össze is tartozik. Próbálj meg ironikus lenni intelligencia nélkül!) Groteszk is kissé. És filozofikus is. És szórakoztató is. Csakhogy van egy kis hibája. Olvasni kell. Hajjaj! De hát a 70-es években még szokás volt olvasni. Hosszabb leírásokat is, mély gondolatok szellemes filozófiáját is, meg... Szóval, Lem ezt akkor írta, mikor még számíthatott rá, hogy mindebben nem hibát látnak, hanem erényt találnak az olvasók.
Na, elég ebből! Legfeljebb még annyit a filmhez: Lem biztosan nem alapozott volna egy történetet női karakterre. Nem tudom, miért, de nem.
Nem vagyok fordított soviniszta, se férfi-imádó. Csak egyszerűen tény, és kész. Idegennek érzem az ő szellemétől ezt a (rajz)filmet, és pazarlásnak tartom.
Vagy ki tudja, lehet, hogy élelmes ötletnek. Ha nem lesz ötletem, amit megírjak, majd én is ezt a módszert követem. Kiválasztok egy igazán nagy írót, kölcsönkérem egy príma ötletét, és aztán azt csinálok vele, amit akarok. Vagy nem. Én biztosan nem...