CSILLAGKÖZI MESÉK

 

AZ UTAZÓ

Nagyon titokzatos volt, talán inkább misztikus. Mégis, nagyon elérhető. Felemelő. Izgalmas.
Az emberek – már akiknek ez megadatott – ültek a tévéjük előtt. Vagy mások tévéje előtt. A szomszédok átmentek egymáshoz, néhány lakásban egy egész csapat szorongott. Kicsi, mélyen ülő képernyők vibráltak a nagy, sötét dobozokban. Fekete-fehéren és homályosan. Hol voltak akkor még a mostani képfelbontás-méretek…
1969. július 20.
Olyan egyszerű volt. Nehéz szkafanderben is könnyedén – alig gravitációban, egyhatodnyi súllyal – óvatosan
leereszkedett a talajra. Apró porfelhők szálltak a csizmája alól. És ott volt. Az a kis lépés… amely olyan hatalmas volt.

Voltak, akik nem hitték el. Vannak, akik ma sem hiszik el. Miért nem? Az egész csak pontos navigáció kérdése. (Már a tudomány és technika szintjén és a sok-sok pénzen túl, ami még kellett hozzá.)

Én elhittem. Hiszem most is: Neil Alden Armstrong a Holdon járt. Elsőként. És utána még jó néhányan.
A Hold csak egy nagy kődarab. A Föld békés, csöndes társa a Nap körüli úton. És az űr viszonylatában nincs is túl messze. A fölény bizonyítása volt az oka, hogy megtegyék ezt a kis lépést, de ez mára lényegtelen. A fontos, hogy megtették.
Az űrhajós – Az Utazó – ott járt a Holdon, és mert most már örökre eltávozott a csillagporos sztrádán, megérdemli, hogy örökké emlékezzünk rá. Mert ő volt az első. Mert képes volt rá. Mert nem félt elsőnek lenni.

Neil Armtrong parancsnok minden elismerést megérdemel, és bármilyen gyönyörű emlékművet. Biztosan állítanak is majd neki. Szép és dicsőséges emlékmű lesz.

De hiszen már van! Nézzetek fel az égre holdfényes estéken! A Hold és Neil Armstrong összetartoznak. Ott ragyog az esti égen a legszebb emlékmű, az Utazó emlékére.

A NAGYMESTER

BÚCSÚ RAY BRADBURY-TŐL

"Örökké élni. Az űrhajó földet ért. Örökké élni."

Az ember, különösen az alkotó ember, fiatalon hajlamos azt hinni, hogy az igazán nagy és híres művészek a tehetség jogán jutnak el oda, ahol vannak. Hogy elég csak nagyon jónak lenni, és felragyog az új csillag az emberi elme világmindenségének csillagködében. Az univerzum  törvényeit uraló kozmikus lélegzet pedig elégedetten sóhajt egy nagyot, és a spektrométer által szinte már érzékelhetetlen, álombéli színeivel fújja be az új ragyogást...
Később az ember rájön, hogy ez nem teljesen így van. Nem elég jónak lenni. Jó helyen is kell lenni, jó időben. Vagy néha jónak sem kell lenni, elegendő az utóbbi két feltétel. Igen, ez az emberi univerzum kérlelhetetlen törvénye.
Ám azután, még több tapasztalattal és objektivitással arra is rájön, hogy mégis vannak a nagy csillagok között olyanok, akiknek a ragyogása nem véletlen szerencse vagy földies törtetés végeredménye. A hatalmas, örökfényű állócsillagok egy másféle törvénynek engedelmeskednek. Talán az egyetlen törvénynek, amely igazán megkérdőjelezhetetlen: a látható fény kvantumai mindig bevilágítják a sötétséget. Legyenek akárhol, akármely időben. Egyszerűen attól fénylenek, hogy léteznek.
A szavak varázslatát tudni - isteni adomány. Varázslatos meséket mesélni - annyi, mint élni ezzel az adománnyal. És mesélni, mesélni egy életen át, kifogyhatatlan varázslattal - a legszebb mód megköszönni ezt az élet-ajándékot.
Bradbury meséi nem fogytak el. A kozmikus lélegzet színei örökké ragyognak bennük. Örökké...

"Örökké élni. Az űrhajó földet ért. Örökké élni."

CSILLAGKÖZI MESÉK

KEPLER ÚR TÁVCSÖVE

Johannes Kepler német tudós volt, a XVII. század első éveiben II. Rudolf császár udvari csillagásza. Inkább matematikai tehetség volt, mint "kukkoló" csillagász, a bolygók mozgására vonatkozó, un. Kepler-törvényeket alkotta meg. De azért az általa kidolgozott távcső volt az első igazán használható eszköz, a mai (vagy közelmúlti) csillagászati távcsövek prototípusa.

Ez is nagy dolog volt, most mégsem erről a távcsőről szeretnék beszélni, hanem egy modernebb teleszkópról.

A NASA 2009-ben indította el a Kepler űrtávcsövet. Feladata, hogy a Földhöz hasonló bolygókat keressen a Tejútrendszer csillagai körül. Pályára állították a Nap körül, hogy a Földet követő mozgása közben maga a Föld ne zavarja a kilátást.

Hát, nem zavarja! Úgy tűnik, Kepler (az űrtávcső) az elmúlt 2 évben máris sokkal több csodálatos dolgot fedezett fel, mint ötven csillagász 500 év alatt.

A NASA szerint a Kepler-program eddig 60 igazolt exobolygót talált. Ezek közül is a legújabb "a GJ 667Cc jelű égitest, az eddigi legjobb jelölt az exobolygók között a víz stabil jelenlétére, és esetleg az élet előfordulására". Csillagászati viszonylatban "itt van a szomszédban", távolsága 22 fényév. Saját csillaga (Napja) körül a lakhatósági zónában keringőzik, és 28 naponként kerüli meg azt.
(No, egy kicsit gyorsan letelik ott egy esztendő, de szerintem apróságokon ne akadjunk fenn.)
A kutatók szerint nagyon is elképzelhető, hogy azon a szépnevű bolygón (GJ 667Cc) a földihez hasonló légköri viszonyok vannak.

Ez azért már mégis valami, nem?

Az információim forrása a Wikipédia, a Magyar Csillagászati Egyesület honlapja, és az Origo hírportál.

CSILLAGKÖZI MESÉK

KIRK KAPITÁNY UTOLSÓ PARANCSA

Mielőtt belemerülünk, tisztázzuk, hogy dunsztom sincs, mi volt Kirk kapitány utolsó parancsa. Ha ezt megírta is valamelyik Star Trek regény, vagy forgatókönyv, én trehány sci-fi rajongó vagyok, és nem találkoztam vele. Pedig érdekelne… de most nem erről lesz szó.
A címmel csupán jelezni szerettem volna, hogy az űrrepülésről fogok mesélni.

A Kirk kapitány utolsó parancsa egy szabad asszociáció részemről. Arról jutott eszembe, hogy a Discovery éppen búcsúrepülésének utolsó feladatait teljesíti a Nemzetközi Űrállomáson. Vagyis, itt a vége.

A Discovery utolsó repülése után még az Atlantis és az Endeavour is tesz egy orbitális kört odafönt, aztán véget ér a NASA űrrepülőgép-programja. Ennek a programnak az első projektje, a 70-es években (a múlt században!) készült el. A prototípus, vagyis az első space shuttle neve Enterprise volt; a Star Trek klasszikus sorozatának csillaghajója után keresztelték el így. (Az Enterprise parancsnoka pedig James T. Kirk kapitány volt, ha valaki nem tudná.)

– Gentlemen, your work today has been outstanding and I intend to recommend you all for promotion... in whatever fleet we end up serving.
(Uraim, a munkájuk ma kiemelkedő volt, és nekem szándékomban áll előléptetésre javasolni önöket... bármilyen flottában szolgálunk majd végül.)

Az Enterprise űrrepülőgép sosem járt az űrben. Nem volt rá alkalmas hajóműve, és nem volt hővédő-pajzsa sem. Csak tesztrepüléseket végzett a légkörben, aztán egy múzeumba került.
A program 6 űrsiklója közül néhánynak regényes, vagy inkább filmre kívánkozó története van. Kettőnek (a Columbia és a Challenger) tragikus események tették világhírűvé a nevét. Sajnos, ilyen katasztrófák előfordulnak az űrrepülés történetében, mert a világűr még mindig "a nem ismert tartomány" (hogy megint egy Star Trek idézettel éljek).

A NASA, úgy tűnik, amúgy is hajlamos a sci-fi világából ihletni kísérleteinek nevét. Az Enterprise után most éppen R2 az új sci-fi jövevény a NASÁ-nál, a Csillagok Háborúja bájos kis R2D2 droidja után. R2, vagyis egy humanoid (ember-szerű) robot működését próbálgatják kozmikus körülmények között a Discovery fedélzetén.

A Discovery tehát, 39-ik repülésével befejezte küldetését. A nyugdíjazott programot pedig új projektek, új űrhajók, és új gondolatok követik. Egy nagyobb hatótávolságú űrhajó kísérletei kezdődnek majd, amellyel ismét a Holdra kívánnak eljutni, sőt, később a Marsra is.

– Come, come, Mr. Scott. Young minds, fresh ideas. Be tolerant!
(Rajta, rajta, Mr. Scott! Ifjú elmék, friss ötletek. Legyen türelmes!)

Ennek az új járműnek az Orion űrhajó nevet adták. Hogy van-e köze a bűbájos, ősrégi Orion űrhajó sorozathoz, nem tudom. Szerintem nincs, de itt Európában sokan vagyunk, akiknek Cliff Allister McLane őrnagy diszkosz-formájú űrhajója jut róla eszünkbe, amint éppen felszáll a tenger alatti kilövő bázisról.

Az űrrepülőgép búcsúzik, de az űrkutatás előtt a végtelen lehetőségek útjait ragyogják be a csillagok.

Mi lehet akkor Kirk kapitány utolsó parancsa?
– WARP SPEED, MR. SULU!
(kb.) (Fénysebességre, Mr. Sulu!)

(A bejegyzésemhez az adatokat részben a NASA oldalairól, részben a Wikipédia illetékes szócikkeiből vettem.)

CSILLAGKÖZI MESÉK

A FÖLD BOLYGÓ TESTVÉREI

A "hűha-jel", és a többi izgalmas csillagászati elmélkedésem sikere után muszáj folytatnom a Csillagközi Mesék – sorozatomat. Annál is inkább, mivel ez az egyik kedvenc témám.

Van ebben valami legyőzhetetlen vonzalom. Mi lehet ott a távolban, ahová már nem látunk el?

Nos, mi nem látunk, de ellátnak helyettünk az elmúlt évtized (és évszázad) legnagyszerűbb űrkutatási csoda-szerkentyűi.
– Az űrszondák
– Az űrtávcsövek

A Kepler-űrtávcső. A híres német csillagászról kapta a nevét, és még nincs két éve, hogy startolt a NASA űrközpontjából, 2009 március 7-én. A feladata exobolygók keresése – vagyis a Naprendszeren kívüli, lehetőleg a Földhöz hasonló égtestek felfedezése.
Nem kell hozzá átlagon felüli logika, hogy következtessünk a valódi feladatra. A Kepler földön kívüli életet keres.
Nos, ez a válaszom azoknak, akik UFÓ-hívőnek gondolnak. Dehogyis, kérem! Álmomban sem!

Az űrtávcső igazolást keres a csillagászok (és nem az UFÓ-kutatók) feltételezéseire, mely szerint a távoli csillagrendszerekben meglehetősen gyakori jelenség a Föld típusú bolygók kialakulása.
Nos, hogy jól végzi a munkáját, arról beszámol a NASA legújabb publikációja a Keplerről. Az űrtávcső eddig 1235 exobolygót talált, és ezek közül több is Föld méretű. Azaz, így nem pontos. Exobolygónak látszó jelenségeket érzékelt. Mégis, azért ez már valami, ugye?

Most a csillagászokon a sor, hogy bizonyítsák, tényleg léteznek ezek a bolygók a távoli, Naphoz hasonló csillagok körül. Ez egy új korszak kezdete a csillagászatban – mondják a NASA kutatói.

Ezt a hírt már több portálon olvastam. Egy nagyon jól, igényesen megírt cikket, amelyből talán a legérthetőbb, miről is van szó, feltétlenül érdemes elolvasni:
http://hirek.csillagaszat.hu/exobolygok/20110203_kepler-foldek.html

CSILLAGKÖZI MESÉK

VOYAGER

Nézegettem a csillagászat, és az űrkutatás frissebb híreit, de igazából most nem fogta meg a fantáziámat semmi. Biztosan komoly kutatások zajlanak, de szívesebben írok egy történelmien régi programról. A Voyager űrszondáról.

1977-ben indult. Igazából kettő van, és érdekes, hogy előbb a Voyager-2, és később a Voyager-1. Az útvonaluk, vagyis szakszerűbben, a pályájuk nem teljesen azonos, talán ezért cserélték fel a sorrendet. Vagy egyszerűen nem sikerült őket egyszerre indítani, ahogy eredetileg tervezték.

Én láttam Carl Sagan műsorát, a Kozmosz c. sorozatot. Szerintem még mai szemmel is káprázatos, és hangulatos filmek voltak. Keressetek rá a Youtube-on, nagyon jó videókat lehet találni…
Sagan egyike volt a Voyager-programban résztvevő tudósoknak, de mellesleg a SETI egyik alapítója is volt. Több ismeretterjesztő filmsorozatot forgatott, és remek könyveket írt (a sok tudományos, és ismeretterjesztő mű mellett egy regényt is, a Kapcsolat c. sci-fit.) Nagy veszteség, hogy már nem lehet közöttünk.

A Voyager névre hallgató, két világutazó pedig egyre távolodik tőlünk. Már túljutottak a Naprendszer határán. Hát nem csodálatos? Az elküldött képeik sok fontos információt ajándékoztak a tudománynak – de én azon ábrándoztam, mennyi mindent láthat a két kis parabolás vándor, amit emberi szem nem látott még, és talán soha nem is fog.

"Space: the final frontier. These are the voyages of the starship Enterprise. Its five-year mission: to explore strange new worlds, to seek out new life and new civilizations, to boldly go where no man has gone before."
(Idézet: a Star Trek intrója)

Ha újra születnék, űrszonda lennék…

CSILLAGKÖZI MESÉK

A REALITÁS

Folytatom egy kicsit az űr rejtélyének témáját, mert feszült vagyok, és valamivel el kell terelnem a figyelmemet.

A "Hűha! jel" című bejegyzésem kiegészítése.
A SETI egy amerikai kutató központ, földön kívüli intelligenciák felfedezésére hozták létre. Eredetileg a NASA szervezetén belül működött, vagyis az Űrkutatási Hivatal része volt. A NASA azonban később, a finanszírozás hiányára hivatkozva, lemondott erről a szekciójáról. Ezek után a SETI önállósodott, és szerényebb anyagi forrásokat találva folytatta programját.
Ez nem UFO kutatás. A SETI munkatársai komoly tudósok, akik azt az álláspontot képviselik, hogy matematikai valószínűsége van a földönkívüli életnek.
Ahogy a Földön, úgy bárhol, más csillagrendszerekben is kialakulhatott a mi intelligenciánkhoz hasonló, vagy attól teljesen eltérő megjelenési forma. Miért volnánk mi az egyetlenek?
A SETI több rádiótávcső-rendszerrel kutatja az űrből fogott jeleket. Ezek az óriási parabola rendszerek a Föld több pontján, lakott területektől távol működnek.
A SETI munkájában minden érdeklődő részt vehet, amatőrként is. Nem kell mást tennie, mint felajánlania számítógépének szabad kapacitását, a beérkezett rádiójelek analizálásához. Ekkor kap egy letölthető szoftvert, és bizonyos időnként néhány adatsort, amelyet elemezhet. Ingyenes, és bárki csatlakozhat.

A "Hűha! jel" – Mára több álláspont létezik, egyes kutatók így, mások meg úgy gondolják. Van egy vélemény, miszerint azért nem jött több jel, mert csak ülünk és hallgatunk. Az is igaz, hogy a rádiójelek kis sebessége miatt több évtizedbe is beletelne egy feltételezett üzenetváltás. Vannak viszont más kutatók, akik veszélyesnek tartják, hogy mi küldjünk kapcsolatkereső üzeneteket. (Persze, ez tényleg megfontolandó, mert mi van, ha azok az idegenek valami rosszfiúk? Aztán úgy járunk, ahogy a Függetlenség Napja című sci-fiben láttuk. Jönnek, és bumm! És nem lesz Jeff Goldblum, és Will Smith, hogy lepofozzák őket.)

A SETI amúgy sem túl népszerű a csillagászat megfontolt, szakállas mentorai körében, tehát kevés közöttük a program elkötelezett támogatója.

Majd meglátjuk. Van még néhány évtizednyi remény, ennyi türelmi időt adtak a kutatások folytatásához a SETI-t életben tartó tudósok.
Ennél többet én nem tudok.

Akit a téma még részletesebben érdekel, és kedveli a bonyolult gondolatokat, annak ajánlom a Wikipédia "Fermi-paradoxon" című szócikkét. Nagyon érdekes kivonata az elmúlt évtizedek csillagászati kutatásait jellemző remény-kétely együtthatásnak.

CSILLAGKÖZI MESÉK

HŰHA!

33 év. Most majdnem azt mondtam, 33 hűha.

Egy Kis Évforduló.
(Kerestem, de még nem láttam magyar oldalakon, hogy mások is megemlékeznének róla. Lehet, hogy én vagyok az első, ebben a szerény kis blogban. Szeretem a csillagászatot, az űrkutatást. Nem is tagadom, és nem tagadom meg önmagamat sem. Tehát, évforduló.)

1977. augusztus 15. Vasárnap lesz 33 éve, hogy hallottunk egy rádióadást, amelyről még most sem tudjuk, hogy kinek szólt. Talán nem véletlenül hallottuk. Lehet, hogy nekünk küldték.

Nem vagyok pontos, mert hatásos akartam lenni.

Nem MI hallottuk, csak egy rádiótávcső. Emberi füllel nem volt érzékelhető. És nem teljesen biztos, hogy rádióadás volt. Csak egy keskenysávú jelsor, amit a csillagász urak és (remélem) hölgyek is túl jól strukturáltnak találtak ahhoz, hogy természetes képződmény legyen.
(Azért remélem, hogy csillagász hölgyek is, mert elég kevesen vannak, sajnos. Én pl. lettem volna, de nem jött össze. Bocsánat, hogy a szavamba vágtam! Folytatom.)

"A Hűha! jel egy erős, keskenysávú rádiójel volt, amelyet Dr. Jerry R. Ehman 1977. augusztus 15-én fogott, mialatt a SETI program keretében az Ohio állami egyetem által rendelkezésre bocsátott „Big Ear” („Nagy Fül”)[1] rádióteleszkóppal dolgozott. A jel olyan jellemzőkkel bírt, amelyek egy lehetséges földön kívüli civilizációtól való származásra utaltak. 72 másodpercig tartott, és azóta sem ismétlődött meg.
Első meghökkenésében, hogy a jel mennyire hasonlít a földön kívüli civilizációktól várt rádiójelek mintázatára, Ehman a kinyomtatott jelsorozat mellé széljegyzetként az angol „Wow!” (Hűha!) felkiáltást írta, ezért a jel a későbbiekben „Wow! signal” (Hűha! jel) néven vált ismertté. A Hűha jel jelentése: ez nem semmi!"

(SETI = Search for Extra-Terrestrial Intelligence)
(Az idézett szöveg - többek között - a Wikipédia Hűha! jel című szócikkéből való.)

Szóljatok már hozzá, no! Nem kell regisztrálni.