KÖNYVAJÁNLÓ HOSSZÚ TÉLI ESTÉKRE – TITOKZATOSAK

Igen, még mindig tél van. Az utcák szomorúan üresek, a fák kopasz ágain hideg esővíz csepeg.
Mit lehet ilyenkor csinálni esténként?
Nos, tudom, sok mindent.
Például olvasni.
Akkor ajánlom nektek a Titokzatosak című regényemet.
Miért pont ezt?
Nem is tudom. Könnyű is és forró is. Ezt mondják... Mint egy bögre fűszeres kakaó.

Olvassatok belőle néhány részletet:

1.
Ez volt az én gyerekkorom legszebb meséje. Szerettem a meséket, mert gyerek voltam. És nő is voltam már. Hittem a szerelem csodájában.
Hatalmas volt a vihar. Hatalmas volt az erdő is, ahol lezuhant a gépünk. Túléltük. Ezt úgy hívják, kényszerleszállás. A pilóta meghalt. És az utaskísérő és a testőrünk is, akik a gép elejében voltak.
A férfi, aki elrabolt minket, nem halt meg. Nem haragudtam rá. Legalább nem maradtunk egyedül az őserdőben.
Eleinte nem tetszett, mert fegyvere volt. Fegyverrel a kezében kényszerítette a pilótát, hogy szálljon fel a viharban, és repüljön Kolumbia felé. Minket nem bántott. Látszott, hogy bajban van. Menekült valahonnan… de gyönyörű volt a nevetése. Nevetett, amikor felszálltunk, és kért egy üveg pezsgőt a stewardesstől. Azt hiszem, Mariannának rögtön megtetszett.
Kreolbőrű férfi volt, fiatal, és talán csinos is. Úgy tudom, ezt a típust hívják egzotikusnak. Jól beszélt angolul, bár néha eltévesztette a szavakat.
Az erdő magába fogadott minket. A férfi segített, hogy túléljük. Szép neve volt. Angel Luna volt a neve. Ez „Angyal” és „Hold”. Olyan volt, mint egy kamasz ördög. Nyúlánk, göndör hajú, vakmerő. Lágyan barna bőre volt, és jó volt az illata. Mint a levendula fűszerolajnak…
Azt mondta, Kolumbia várhat. Előbb elvisz minket Ecuador fővárosába, Quitóba. Onnan mi könnyen hazamehetünk. Azt mondta, két nap alatt elérjük Quitót. Azt is mondta, hogy elkerüljük a lakott helyeket.
Az erdő szerette őt. Eggyé vált vele. Tudta, merre van Quito – de volt egy térképe is, amit a pilóta táskájából szerzett. A gépen sok étel volt, és víz, meg konyak. Ezt mind elvittük. Két nap… Ennyi volt az út Quitóig.

2.
Quitóba egyedül mentünk be. Angel elvált tőlünk az első házaknál, hogy ne lássanak együtt minket. Marianna nekiadta az arany fülbevalóját, búcsúzóul. Azt mondta, adja el, hogy legyen pénze. Angel elfogadta. Megcsókolta Marianna kezét, és sokáig néztek egymás szemébe.
Én ott álltam Marianna háta mögött és vártam, hogy Angel tőlem is elbúcsúzzon. Letérdelt hozzám és a fülembe súgott valamit. Spanyolul. Marianna nem értett spanyolul. Később rengetegszer megkérdezte, mit mondott nekem Angel, de nem árultam el. Ez titok volt. Az én drága titkom – amit soha nem felejtek el.
Tetszett Quito, szívesen maradtam volna. Az Andok varázslatos színei – a parasztok ezerszínű ruhái, a zene, az emberek örökös jókedve… de én Angelre gondoltam. Quito és Angel összeölelkezett bennem.

3.
A ködös erdőben egy különös trilla visszhangzott. Talán egy madár lehetett, valamelyik fa koronáján. Önfeledten, gondtalanul kacagott a csúfondáros kis teremtmény, és újra, és újra kezdte. Mintha nem tudna betelni vele, hogy a saját jókedvű kacagásával van tele a világ.

Kellemes szórakozást, és sok szép estét kívánok nektek!

KALANDOK ASSZONYA

NAPLÓLAPOK

Ha én lennék…!!!
Ha csak egy órára is én lehetnék Alexandre Dumas! És kitalálnám a meseszép, ártatlan arcú, sátáni asszonyt, Milady de Wintert.
Ha én volnék Edmond Rostand, és súgnám rímekbe énekelt szerelem vágyát az öntudatos Roxanne pércieuse fülecskéjébe.
Ha én lennék Vörösmarty, akinek szerelmes Tündéje csillagot hordoz szemében.

A nő. Ő az érzés, a romantika, a szerelem. Mindig gyönyörű, mindig vonzó. Nőnek lennie kell. Kevés regény, film, dráma van, amiben nincs női főszereplő. (Igen, azért akad néhány, de azok igazi unikumok, rendszerint valami egyedi szituációt, vagy különleges helyszínt képviselnek.)
A nő. Erről gondolkodtam… És gondolkodtam tovább.

Írónők. A női írók. A nők, akik írnak.
Mit érnek a női írók?

Sokan szerencsére nagyon sokat. (Akár egy Nobel-díjat is.)
De nehogy azt higgye bárki, hogy ez egyszerű dolog.
A nő, bármely múzsa elhivatottja legyen is – festő, költő, fotóművész – állnia kell az összehasonlítást a férfi művésztársakkal.
(Ha táncosnő, vagy színésznő, akkor ez alól felmentést kap. A barokk kor színpadi műfajainak "nőt játszó férfiak" hagyománya rég a múltba veszett. A nők felléptek dobogóra, hogy eljátsszák a nőket. És ezt a természetes jogot már nehéz volna elvitatni tőlük.)

Nem panaszkodhatom, mert a műfaj, amit választottam – vagy inkább, ami kiválasztott engem – egyre jobban elnőiesedik. A romantika szóhoz ma nem illik férfinév. Ki vállalná a teremtés koronájaként nőies érzelmek, holmi bájolgás vádját? Valamirevaló férfi író mostanában krimit ír, thrillert, meg sci-fit.
(Meg magvas gondolatokat, sivár életképeket, mélységes szociális konfrontálódásról, vagy esetleg lírai prózát, kifacsart erotikával igazolt urbanizált elhidegülésről – mint mai magyar szépirodalmista.)

A szorgos könyvtáros kisasszonyok romantika klasszikusait szépen lassan átpakolták az ifjúsági regények, az iskolai kötelező és ajánlott olvasmányok polcaira.
Észrevetted már, hogy a könyvtáraknak e polcain találod a világirodalom legszebb és leginkább emberi példát mutató műveit? Ami nem baj, hiszen az ifjúságot jóra nevelni a legfontosabb. Nem volna baj, ha mindez a művek egyfajta értékvesztése nélkül történne…
Itt vita szikrái kezdenek pattogni az éterben, ezért nem folytatom. Vagy nem így.

Nos, állok a könyvtár egyik belső szobájában, egy olyan polc előtt, amit "romantika" feliratú cédula jelöl. Hosszú sor, négyemeletes polcon. A szerzők nevei – mind női nevek. Nincs kivétel.
Hát, hát… Akárhogy nézem, ez nem a magasröptű múzsák szekciója. A szórakoztató irodalom, amit kilóra is mérhetnének a szupermarket zöldséges mérlegén.

Nem tudom, hová akartam kilyukadni. Tényleg nem?

Muszáj nektek nőknek, nőknek, akik írtok, évente több kilóval növeszteni ennek a padlizsán és előre csomagolt leveszöldség szagú kínálatnak a raktárkészletét?
Miért csodálkoztok akkor, ti nők, akik írtok?
Miért kérdezitek, hogy mit ér a nő, ha író?
Pontosan annyit, mint Roxanne Cyranónak. Roxanne nélkül mit érne Cyrano?
Roxanne teremt érzést, romantikát, szerelmet. De nem vesz két kiló padlizsánt…